A Tatra a vertikális téralakítás egyik legizgalmasabb példája, amely a váltakozó szintmagasságok révén dinamikus ritmust ad a kert látványának. A szerkezet nem csupán lezárja a vízfelületet, hanem egyfajta építészeti kontrapontként kijelöli a vízparti pihenőzóna központját, ahol a magasabb és alacsonyabb szegmensek találkozása mélységet ad a térnek.